A helyzet komoly, ugyanis naponta vagy kétszer elsétálok ez előtt a sminkkészlet előtt. 2005 óta minden karácsony környékén elérzékenyülök az Estée Lauder illat mellé megvásárolható sminkkollekció láttán, elképzelem milyen is lenne egy ilyen a fürdőszobámban. A valóság persze az lenne, hogy kb 2 terméket használnék belőle maximum – na jó, ez nem igaz: sminklemosó, rúzs(ok), spirál, szemhéjfesték, tükör, táska, tárca azért még nekem is jól jönnek.
Annak ellenére, hogy nem vagyok az a napi szinten sminkelő típus, sőt nincs is ilyen a családban, már kicsi koromban is (értsd: 6 évesen) a sminkelhető babafej után vágyakoztam első nyugati utunk alkalmával. Máig emlékszem, hogy megláttam egy bolt kirakatában – hogy honnan tudtam magáról a sminkelésről, azt ugyan nem tudom, de rögtön vágtam, hogy ez nekem nagyon jó játék volna. Jólnevelt kislányként el tudtam fogadni, hogy ez jóval drágább annál, mint amit családunk megengedhetne magának, bár egész gyerekkoromból nem emlékszem semmilyen más játékvágyra, mint erre a sminkelhető babára.
Már felnőttként is kacérkodtam a gondolattal, hogy veszek magamnak egyet, hogy kiéljem azt, ami a gyerekkoromból kimaradt, de sajnos olyan értelmes kiegészítőkkel ellátott szép babafejjel sehol nem találkoztam, mint abban a távoli német városban 1983-ban.
Most már sminkelhető babafejek helyett nagyobb a tét, ilyen sminkkollekciók után vágyakozom néha elgyengült állapotomban, és anyu helyett én mondom magamnak, hogy úgysem játszanék vele, és egyébként is, drága.
Ti hogy álltok a témával? Vágytatok valamire gyerekkorotokban? Volt, amit utólag megvettetek magatoknak?
Estée Lauder sminkkészlet
Mindig hosszú hajú babát szerettem volna. Volt 3 babám (kettőt örököltem a 2 nővéremtől), de mindnek rövid volt a haja
Pedig de szerettem (a mai napig nagyon!) hajat fonni! Szerettem volna…
Ó, ezt abszolút átérzem! De még ennek is eljöhet az ideje;-)