A Drogma nem az a típusú könyv, amit el kell olvasni. Ez az a típusú könyv, amit fel kell dolgozni. (Hú, de szeretem az ilyen típusú könyveket). Régen mindig Poppert olvastam, főleg, ha valami bajom volt, képes volt kikapcsolni, elvonni a figyelmemet és átlényegíteni. Most Csernussal volt olyan érzésem, hogy míg én feldolgoztam a könyvet, ő is feldolgozott engem.
Ma egyébként csak érintőleg lesz a könyvről szó (ilyenkor mindig izgulok ám, hogy ezeket majd biztos nem is olvassátok… Úgyhogy jólesett, hogy a múltkor annyian lájkoltatok. 
Nem vagyok tökéletes én sem).
A könyveim tele vannak ceruzás ikszekkel meg cetlikkel. A fejem meg gondolatokkal.
“Az agyam nem csak elkalandozik, de néha teljesen el is hagy engem.”
Source: Uploaded by user via Henrietta on Pinterest
Mára egy tanmesét szántam Nektek. Csernustól, személyesen. Forrás: Drogma, 71. oldal
“”Egy száznyolc éves bácsit megkérdeznek, mitől vidám, amikor minden nap ilyen közel van a halálhoz, és egyre közelebb. “Tudod, fiam, amikor felébredek, megkérdezem magamtól, jó napom legyen vagy rossz, és mivel nem vagyok aszkéta, ahhoz már öreg vagyok, azt szoktam mondani magamnak, hogy legyen jó napom.” Ilyen egyszerű, csak az ember nem szereti az egyszerű dolgokat.
Aláfestő zenét is hoztam. Ugyan nem tőlem fogtok továbbképzést venni alternatív (vagy akár mainstream) zenéből, de talán van, akiben még nem tudatosult, hogy a tavalyi X-faktorban is énekelt Most múlik pontosan című szám Csík zenekar féle előadása az egy feldolgozás – a dalt eredetileg Kiss Tibor, a Quimby énekese írta, amikor éppen virtuális átfedésben volt a Drogmával – magyarul elvonókúrán volt. Kell még némi gondolati csavar – mások ezt úgy mondják, lemenni alfába – hogy összeálljon a kép, és a “szerelemről” ne arra a szerelemre asszociáljunk, amire mindig is szoktunk, de bízva benne, hogy sikerül ez Nektek, a klip mellé a dalszöveget is belinkelem.
Nyugi, folytatom:-)
