Advent 1. vasárnapja: „Byme” Évi karácsonya

Évit Bardócz Éva néven anyakönyvezték, de az interneten leginkább mint Byme vagy csak egyszerűen Évi szerepel. Kreatív kézműves és blogíró egyszerre. Blogjai – Évi műhelye, Régi Magyar Motívumaink új köntösben vagy a legfrissebb Tündérmese sorozat – a legolvasottabbak között vannak. Vallom, hogy az tud sokat adni, aki sokat kapott – otthon, a családban, barátoktól, utunkat szegélyező bölcsektől, könyvekből, kultúrából, élményekből – sokszor fájdalomból, megpróbáltatásból is, hogy aztán még több örömet kapjon és adjon belőle. Szerintem ettől értékes egy ember, és ettől lehet érdekes a mondanivalója.

Kiváncsi voltam, mi Évi titka? Milyen volt a karácsony gyerekkorában, és milyen most, hogy neki is egy gyermek van a szíve alatt? Fogadjátok szeretettel interjúmat Bardócz Évával.

Hogyan ünneplitek a karácsonyt? Vannak egyedi karácsonyi hagyományai a családodnak?

Általában Szenteste összegyűlik a család, nagymamánál, aki pár éve sajnos magára maradt. Mivel eddig nekem nem volt saját családom, anyuval és az öcsémmel éltem, értelemszerűen ilyenkor mindig velük tartottam magam is.

Viszonylag korán feldíszítettük a saját fánkat és utána mentünk át Mamához segíteni előkészíteni neki a vacsorát. Ott együtt vagyunk ilyenkor egy pár órát és aztán mindannyian hazamegyünk, hogy a saját kis hagyományaink szerint ünnepeljünk. Mire hazaérünk, általában már jó késő van, de valahogy nem érezni az idő múlását ezen az estén.

Anyu vezette be a kedvenc szokásomat, hogy ilyenkor, amikor mind ott vagyunk, egy almát annyi szeletre vágunk, ahányan vagyunk, és együtt esszük meg, hogy egész évben emlékeztessen bennünket az összetartozás élményére.

A templomba is el szoktunk sétálni, de általában nem éjfélre, hanem másnap reggel.

Egy a legújabb termékek közül: nőies és elegáns neszeszer

Hogy ünnepeltetek gyerekkorodban? Mi a legkedvesebb gyerekkori karácsonyi emléked?

Arra szívesen emlékszem vissza, hogy gyerekkoromban egy emeletes családi házban éltünk és a karácsonyfa mindig a földszinten volt a nappaliban. A nappali az étkező-konyha-előtértől fél szinttel lejjebb tolva volt, és a széles lépcső tetején egy vastag függönyt húztunk el, hogy ne legyen hideg. A gyerekszoba az emeleten volt, és csak ezen a napon, 24-én apu felhozta a tévét hozzánk, hogy egész nap mesét nézhessünk. Ki sem tehettük a lábunkat a szobából egész nap, amíg ők lent mindent előkészítettek. Mondanom sem kell, hogy a folyamatos mesenézés és a helybe hozott reggeli-ebéd ellenére is alig bírtunk magunkkal ott fenn. Estére szépen felöltöztünk, vagy felöltöztettek minket és vártuk, hogy csengessen az Angyal. A menetrend alapján először csengetett és aztán anyu vagy apu elindították az azóta rongyosra hallgatott Kaláka kazettán a Csodapásztorok-at.

Foltos mackó Évi módra

Hogy tervezed az idei karácsonyt? Van már elképzelésed arról, hogy jövő évtől hogy fogjátok ünnepelni a karácsonyt?

Idén nem töltöm otthon a Szentestét, hanem vidéken leszünk, Apácska családjánál, és csak másnap jövünk haza, hogy aztán harmadnap ismét visszamenjünk. Ez lesz az első közös karácsonyunk így együtt, és jövőre már Babszem is kibújik, az lesz az igazán izgalmas.

Azt hiszem, hogy ennél szebb ajándékot én nem is kaphattam idénre, mint hogy kiderült, várandós vagyok. Valahol mélyen ez volt a legfontosabb kívánságom, kitaláltam, hogy jövő karácsonyra már a kezemben szeretném tartani a babánkat és nem is reméltem, hogy ilyen gyorsan sikerül majd.

Azt szeretném, ha attól kezdve, hogy hárman leszünk, a Szenteste megmaradna nekünk. A mi új családunknak, de nem biztos, hogy ez kivitelezhető lesz. A másik megoldás, hogy felváltva leszünk hol egyikünk családjánál, hol a másikunk családjánál, csak ez a közöttünk levő 120 km távolság miatt nem olyan egyszerű megoldás. Talán mégis a legigazságosabb.

Én nagyon sokáig éltem anyuval, talán nehéz lesz elfogadnia neki is, nekem is, hogy most már a saját életem élem, és ez néha olyan megoldásokkal jár, amik nem mindig neki kedveznek.

Karácsonyi ajtókopogtató

Van különösen emlékezetes karácsonyod?

Érdekes, de nincsen. Az eddigiek összefolynak. Volt egy karácsonyom,amit Párizsban tölthettem, a családtól távol, emlékezetes volt, de nem volt az igazi, mert nem volt mellettem a család. Azt hiszem, hogy ez az idei lesz az igazán emlékezetes.

Mi az, ami nem maradhat el karácsonykor?

Halat szoktunk enni, talán nem is eszem máskor pontypatkót egész évben, csak Szenteste, és a krumplisaláta mellé. Újabban halászlével nyitjuk meg a vacsorát, de Mama bejglije például mióta az eszemet tudom, hozzátartozik a menühöz.

A mézeskalács sütés állandó program, mint ahogyan igyekszem meglátogatni a kedvenc vásáraimat is, ráhangolódásképp. A Bécsben levő Christkindlmarkt-ot nagyon szeretem, ha tehetem minden évben ott lennék,nem tudom megunni.

Természetesen vannak a kedvenc filmek, mesék, amik szintén nem maradhatnak ki, szép kis gyűjteményre tettem szert az évek során:) És valahogy úgy alakult, hogy olvasni sem nagyon olvastam év közben, de ilyenkor képes vagyok egy-egy új könyvet egy szuszra elolvasni, úgyhogy legalább egy könyvnek mindenképpen lennie kell a fa alatt, ezzel általában én lepem meg saját magam.

Mézike Évi Meskás boltjának kínálatából – 7 cm magas, 1500 Ft

Van valami jó karácsonyi ötleted/tipped/tanácsod/ajándéktipped?

Minden évben szükségem van valami újításra, eddig minden évben más színt választottam a dekoráció hangsúlyos színének, ezért minden évben teljesen a nulláról kezdtem.

Mára ez annyiban alakult át, hogy fontossá vált a hagyomány, hogy legyenek majd olyan díszek, amikre a gyermekem minden évben rácsodálkozhat, amit megszerethet, amihez ragaszkodhat, mert emlékszem, hogy nekem is milyen nagy élmény volt minden évben megkeresni a nagy fánkon a kedvenceimet.

Nem igazán vásárolok ajándékot ilyenkor, mert úgy gondolom, hogy tényleg nem ez a  lényeg. Emlékszem, amikor gyerekként ruhát, sálat, kesztyűt és egyéb “hasznos” holmikat kaptam karácsonyra, mennyire nem tudtam vele mit kezdeni, nem számítottak ezek a holmik ajándéknak az én szememben. A mai napig is így gondolom, hogy a szükséges holmikat akkor kell megvenni, amikor valóban kellenek és amikor ünnep van, igazi ajándékra van szükség.

Ez nálam az esetek 100%-ában kézzel készített. Akinek nincsen kézügyessége, az is adhat értékes ajándékot, ha például egy köteg kártya mindegyikére felír különböző programokat, mint egy közös sütizés vagy mozi, egy séta. Lehet ez sok-sok kedvesség is, mint “Aznap, amikor ezt a kártyát felmutatod, én viszem ki a szemetet helyetted.”, stb. Kreatívnak kell lenni, és tudni kell azt, hogy a másik mire vágyik igazán. Én elismerem,hogy ehhez egész évben figyelni kell minden szavát, de ebben ez direkt klassz.

Mindig nyerő, ha ebben a rohanó világban megtaláljuk a megfelelő formáját annak, hogy a másikra időt, figyelmet szenteljünk, ez az az ajándék, aminek mindig mindenki örülni fog.

Kulcstartók új generációja

Évinek ezúton is köszönöm az interjút!.

Évi boltja a Meskán: By me

A képek forrása az Évi műhelye blog